Gyakran hallani olyan bírósági ügyekről, amelyekben valamely magánszemély egy a becsületét sértő kijelentés vagy jóhírnevét sértő állítás miatt egy másik magánszemélyt perel be. Az ilyen eljárásokat hajlamosak vagyunk magánszemélyek közötti vitáknak tekinteni, azonban messze nem kizárt annak a lehetősége, hogy egy ilyen eljárás valamely oldalán vagy valamely oldalához szorosan kapcsolódóan felbukkanjon egy szervezet. Így könnyen előfordulhat, hogy egy cég szeretne elégtételt kapni – például bocsánatkérő közlemény közzététele által – egy őt ért sérelemért, vagy az azáltal elszenvedett hátrányok kompenzálását sérelemdíj formájában kívánja elérni, ahogy az is előfordulhat, hogy valaki által sérelmezett kijelentést egy szervezet képviselőjeként tettek meg.

Természetes személy ingatlan bérbeadási tevékenységet adózási szempontból jellemzően egyéni vállalkozóként, adószámos vagy adószám nélküli magánszemélyként végezhet. Azt a természetes személyt, aki egyéni vállalkozó is egyben és ingatlant ad bérbe, megilleti a választás joga, hogy a bérbeadásból származó bevételei szempontjából a magánszemélyekre alkalmazandó szabályokat alkalmazza, vagy sem.

A NAIH 2018. május 25-e, azaz a GDPR kötelező alkalmazása óta már több, bírság kiszabásával végződő hatósági eljárását lezáró határozatát publikálta. Ezen eljárások közös jellemzője a bírság kiszabásán és a bírság nagyságrendjén túl (jellemzően egy millió forintos bírságok kerültek ezidáig kiszabásra), hogy érintetti jogok megsértésének illetve jellemzően az érintetti jogok érvényesítésével kapcsolatos nem jogszerű adatkezelői eljárások megállapítására került sor a NAIH által. Az egyik legújabb nemrégiben közzétett, 2019. március 4-i keltezésű NAIH határozat nem tér el a fentiektől annyiban, hogy ebben az esetben is érintetti joggyakorlás és azzal összefüggő érintetti kérelemre induló hatósági eljárás kapcsán a NAIH egy millió forintos adatvédelmi bírság kiszabása mellett döntött az adatkezelővel szemben. Ugyanakkor ezen ügyben különös jelentősége volt a jogos érdeken alapuló adatkezelés és ahhoz kötelezően kapcsolódó érdekmérlegelési teszt megfelelősége vizsgálatának, mellyel kapcsolatos legfontosabb hatósági megállapításokat az alábbiakban foglaljuk össze.

Mi a GVH gyakorlata a versenyfelügyeleti eljárás során benyújtott, üzleti titkot tartalmazó adatszolgáltatással kapcsolatban? Hogy kerül az üzleti titok a GVH-hoz és ki ismerheti meg? Ezen és egyéb fontos kérdésre kaphatnak választ összefoglalónkban.

A szóban forgó perben az első fokú bíróság az alperest meghatározott összeg megfizetésére kötelezte, mellyel szemben az alperes fellebbezést terjesztett elő. Időközben a felperes ellen felszámolási eljárás indult és törlésre került a cégjegyzékből. A másodfokú eljárásban ezért az ítélőtábla a per félbeszakadását állapította meg. A felperes jogutód nélküli megszűnése miatt az alperes kérelmet terjesztett elő az ítélőtáblához, a félbeszakadt eljárás folytatására és a felperes részére ügygondnok kirendelésével a per megszüntetésére. Az ítélőtábla a pert meg is szüntette; határozatát azzal indokolta, hogy a felperesnek a perben érintett követelése vonatkozásában nincs jogutódja.

A Kúria kimondta, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jog általános szerződési feltételben előírt szabályozása során a fogyasztói szerződéseknél követelményként megfogalmazott szimmetria elvének a nem fogyasztói szerződések esetén is érvényesülnie kell.

Az Európai Bíróság egy 2018-as ítéletében a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (a továbbiakban: Rendelet) értelmezve kimondta, hogy a bírósági határozat, amelyet anélkül hoztak meg, hogy az adóst tájékoztatták volna azon bíróság címéről, amelyhez a választ kell intézni, vagy amely előtt meg kell jelenni, illetve amely előtt adott esetben az említett határozattal szemben jogorvoslattal lehet élni, nem hitelesíthető európai végrehajtható okiratként.

A NAIH egyik legújabb, 2019. januári állásfoglalása foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a GDPR rendelkezésére figyelemmel mikor és milyen módon lehet jogszerű a munkáltatók részéről erkölcsi bizonyítványok kezelése. Ennek kapcsán az egyik fontos körülmény amit szükséges figyelembe venni, hogy az erkölcsi bizonyítványok bűncselekményekre vonatkozó adatokat tartalmaznak, ezért a GDPR rendelkezései közül a különleges adatokra vonatkozó speciális rendelkezéseket is figyelemben kell venni ezen kérdés megválaszolása kapcsán, tehát nem elég a GDPR 6. cikke szerint megfelelő jogalappal rendelkeznie egy munkáltatónak az erkölcsi bizonyítvánnyal kapcsolatos adatkezeléshez, hanem szükséges a GDPR 9. cikkben meghatározott valamely feltétel teljesülése is az adatkezelés jogszerűségének megállapíthatóságához.

Közzétételre került a NAIH még 2018. decemberében meghozott határozata, melyben a NAIH 1.000.000,-Ft adatvédelmi bírságot szabott ki egy adatkezelővel szemben a GDPR szerinti érintetti jogok megsértése miatt. A NAIH határozata alapján az adatkezelő 2017. évi beszámolója szerinti értékesítési árbevétele nagyságrendileg 15 milliárd forint volt.

A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. 214.§ (1) a) pontja szerint a munkaerő-kölcsönzés az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi. Ezzel szemben a megbízási és a vállalkozási jellegű szerződésekre vonatkozó szabályokat a 2013. évi V.tv. (Ptk.) tartalmazza, az alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény megvalósítására köteles, díjazás ellenében. A cikkben azon gyakorlati elhatárolási szempontokat mutatjuk be, melyek alapján a munkaügyi ellenőrzési (illetve a bírósági) gyakorlat elhatárolja a munkaerő-kölcsönzés és a megbízás/vállalkozási jellegű szerződés alapján foglalkoztatott személyeket.